Az anderson gazdaszervezetek és paraziták koevolúciója, Paraziták ütemezése

Parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

Kategóriák Természet Kiderült miért menekülnek meg a genetikai paraziták a természetes kiválasztódástól Az emberi genom majdnem felét genetikai paraziták alkotják — transzpozonok, plazmidok, vírusok és más genetikai elemek. Ezekben mind az a közös, hogy a jelenlétüknek nincsen semmilyen előnye — és bizonyos esetekben épphogy negatív hatásai lehetnek.

parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

A genetika egyik legnagyobb felfedezése volt, hogy ezek a genetikai paraziták ennyire széles körben és ekkora mértékben vannak jelen. Ez azonban felvet több kérdést is, amire máig nem találtak választ.

Paraziták ütemezése A sarlósejtes vérszegénységet okozó gén elterjedése. A sarlósejtes vérszegénység egy autoszomális recesszív öröklődést mutató genetikai rendellenesség. Hátterében a humán es kromoszóma rövid karjában történő pontmutáció az anderson gazdaszervezetek és paraziták koevolúciója, melynek következtében a vörösvértestekben az oxigén szállításáért felelős hemoglobin molekula károsodik. Az ilyen vörösvértestek membránja is rendellenes, a vértestek paraziták az emberi test kezelésében alakúak, sérülékenyek.

Ezek közül a legalapvetőbb, hogy a genetikai paraziták, hogyan is voltak képesek ilyen hosszú ideig fennmaradni, annak ellenére, hogy evolúciós szempontból negatívak a hatásaik?

Általánosan a természetes szelekció gondoskodik arról, hogy az egyedek túlélése szempontjából káros gének ne maradjanak fenn, azonban látszólag az önző génekkel nem tudott végezni.

A tanulmányozott fajok közös sajátsága a komoly mérvű génvesztés és a genomredukció. A Buchnera szimbiózisban él a levéltetvekkel, azok sejtjein belül, endoparazitaként. A Buchnera rendszertanilag enterobaktérium, akárcsak az Escherichia coli.

Az amerikai Gabonaparazita Egészségügyi Intézet kutatóinak legújabb tanulmánya szerint, az önző gének fennmaradásában és terjedésében fontos szerepe lehet a horizontális géntranszfer folyamatnak. A horizontális géntranszfer során az organizmusok közötti genetikai információ átadás nem a hagyományos szülő-utód folyamatok során kerül át.

parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

Parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz egy adott élőlény közvetlen juthat genetikai anyagokhoz egy másik élőlénytől — ami akár egy másik fajból is származhat — vagy a környezetből.

A genetikai paraziták számára ez a folyamat lehetőséget ad az új gazdatestek megfertőzéséhez, amivel ellensúlyozni tudják a természetes szelekció hatásait.

parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

Azonban korábbi kutatások szerint a horizontális géntranszfer valószínűleg önmagában nem elég ahhoz, hogy a genetikai paraziták hosszú távon is fennmaradjanak.

Viszont később kutatások szerint a horizontális géntranszfer ütemének variációja már lehetővé teheti a fennakadásukat.

Orsóféreg, ostorféreg, galandféreg, szívféreg, bőrféreg, tűdőféreg...

Most a kutatók rengeteg a adatot vizsgáltak a mikroorganizmusok közötti genetikai parazita átmenetekről és ezekből megállapították, hogy minimum mekkora horizontális géntranszfernek kell ahhoz lennie, hogy az önző gének hosszú távon is fenn tudjanak maradni. A kutatóshoz különböző matematikai modelleket és genetikai összehasonlításokat is végeztek, amivel meg tudták határozni, hogy a különböző tényezők, hogyan hatottak a genetikai paraziták terjedésére és fennmaradására.

Szám: Nyár A KukaBúvár kiemelten foglalkozik a genetikailag manipulált szervezetekkel ebben a számban. Az alábbiakban a probléma szakmai hátterérõl lehet olvasni, fõleg szaktanárok részére ajánlott. Horizontális géntranszfer Kérjük a pedagógusokat, hogy foglalkozzanak a témával a tanórákon!

A kutatók eredményei szerint annak ellenére, hogy a kritikus horizontális géntranszfer függ a természetes kiválasztódás erejétől és a gének kiesésének ütemétől, mégis a tipikusa horizontális géntranszfer ütem elegendőnek tűnik ahhoz, hogy a paraziták hosszú távon is fenn tudjanak maradni. Az eredmények arra is magyarázattal szolgálnak, hogy a különböző típusú paraziták miért használnak más és más stratégiákat.

parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

Például a szelekció során nagy eséllyel kitörlődő paraziták számára nagyobb mértékű horizontális géntranszferre van szükség, amihez autonóm mechanizmusokat kell kialakítaniuk vagy más autonóm parazitákhoz kell kapcsolódniuk, potyautasként. A kevésbé káros paraziták előtt már több lehetőség van, ezek például a gazdatesten belüli sokasodással is fenn tudják tartani magukat.

Annak ellenére, hogy az önző géneknek nincsenek jótékony hatásai mégis a korai élőlények és a genetikai paraziták közötti versenynek fontos szerepe lehetett bizonyos jelentős evolúciós eseményekbe az élőlények fejlődésének történelmében.

parazitákat és horizontális géntranszfert tartalmaz

Ez a verseny például olyan mechanizmusok megjelenését okozhatta, mint a zárt sejtek és a többsejtű életformák megjelenése, ezen felül a folyamatos csatájuk miatt az élőlények ellenállóbbá is válhatnak a más parazita fertőzésekkel szemben. A kutatás következő lépésében a kutatócsapat különböző genetikai parazita osztályok vizsgálatára fog fókuszálni, ezzel pontosabb képet adva arról, hogy milyen kölcsönhatás van a különböző önző gének között.