Xylella fastidiosa baktériumok

A fák pusztulását kiváltó kórokozó terjedését rovarok segítik.

A világ egyik legveszélyesebb, növényeket pusztító kórokozója megfertőzheti a cseresznye- a mandula- és a szilvafákat, de a legnagyobb pusztítást az olajfaültetvényeken végzi. Jellegzetes tünetnek számít a levélszél perzselődése, a levélhervadás és az ágszáradás, majd az elhalás.

A Xylella melegigényes baktérium, és a mostanában egyre gyakoribbá váló hosszú, forró nyarak a tartós, száraz időszakokkal növelik a kockázatot. A globális felmelegedéssel egyre növekvő szerepe lehet a baktériumnak térségünkben. A Xylella fastidiosa behurcolásának legnagyobb veszélyét a tünetmentesen fertőzött növények behozatala jelenti. Azért kell mindent megtenni a bekerülés megakadályozására, mert ha már megtelepedett, továbbterjedését biztosítják a növények faszövetéből táplálkozó kabócák.

Az elmúlt években több millió xylella fastidiosa baktériumok fertőződött meg, illetve pusztult el. A Xylella fastidiosát kontinensünkön először Pugliában, az olasz csizma sarkánál lévő tartományban mutatták ki ban.

Közép-Amerikából, valószínűleg fertőzött leandernövényekkel került be, és már több mint egymillió olajfa pusztulását okozta. Legutóbb Portugáliában akadtak a nyomára. Jelenleg vesztésre áll az ember a kórokozó elleni küzdelemben.

Mivel a Xylella fastidiosának nincs ellenszere, csak a fertőzött fák kivágásával, a beteg ágak és hajtások levágásával, a lehullott ágak elégetésével csökkenthető a kórokozó terjedésének üteme. De mi lesz, ha ezek az intézkedések kudarcot vallanak?

Eszetlen orális szex vezethet a szuperkankóhoz A Xylella fastidiosa baktérium növényekre jelent komoly veszélyt. Az amerikai kontinensről származik, Európába sok más idegenhonos károsítóhoz hasonlóan a nemzetközi áruszállítás révén érkezett. Rá is igaz, ami általában az inváziós fajokra: kiválóan érzi magát új hazájában, ezért rohamosan képes terjedni, miközben felmérhetetlen károkat okozhat. Előbbi oka az inváziós fajoknál általában, hogy az új környezetben nincsenek természetes ellenségeik, utóbbi pedig azért gyakori, mert a növényekben nem alakult ki ellenálló képesség a jövevények ellen, a termelők és a lakosság számára pedig nem áll rendelkezésre védekezési technológia a kártétel kivédésére. Szőlőt, cseresznyét, mandulát… A baktériumot az öreg kontinensen először Dél-Olaszországban azonosították ban, évszázados olajfák tömeges elpusztításával okozott jelentős kárt.

Az egyik lehetséges forgatókönyv: valamennyi olajfa kipusztul. A PNAS folyóiratban publikáló kutatók arra a következtetésre jutottak, ha minden olajfa kiszárad, a következő fél évszázadban Spanyolországot tizenhét, Olaszországot öt, Görögországot kétmilliárd eurós kár éri.

Ha lassul a fertőzés terjedési üteme, esetleg felfedeznek a baktérium ellen hatásos védekezési módot, tömegével ültetnek a kórokozóra rezisztens növényeket, a kár nagysága jelentősen csökken. Az optimista forgatókönyv szerint azonban ebben az esetben is számolni kell ellátási problémákkal.

A nem őshonos baktérium elleni küzdelem jegyében jelenleg rovar­riasztó agyagokat fejlesztenek, genetikai elemzéssel próbálnak rájönni arra, hogy egyes növények miért hajlamosabbak a megfertőződésre, miközben mások ellenállnak annak. A kutatók úgy vélik, hogy a kórokozót a betegségnek ellenálló fák ültetésével győzhetik le.

A baktérium elleni küzdelem másik ígéretes pillére a kórokozót fáról fára vivő rovarpopulációk csökkentése. Ennek leghatékonyabb módszere a tavaszi gyomnövények eltávolítása.