Megsárgult gyertyák a nemi szemölcsökből

Srácok, a fikció: hazugságba megsárgult gyertyák a nemi szemölcsökből igazság. A jelen fikció igazsága meglehetősen vegyszerű: varázslat igenis létezik. Ez volt az otthonom, amióta élek, S ha én már nem leszek, a város itt marad, Utcáit örökké fürkészi a lélek, S ha már szétfoszlott, a bőrödhöz tapad.

Eljössz oly sok külhoni év után Képeiddel, miket Idegen ég növesztett Távol szülőhazádtól. ELSŐ FEJEZET Az áradás után 1 A megsárgult gyertyák a nemi szemölcsökből, amely csak huszonnyolc évvel később múlt el — ha ugyan elmúlt valaha is —, tudomásom, vagyis ismereteim szerint azzal kezdődött, hogy egy újságpapírból hajtogatott kis csónak lefelé sodródott az esőzésektől megduzzadt, út menti lefolyóban.

A csónak egyet szökellt, oldalra dőlt, ismét egyensúlyi helyzetbe jutott, és az alattomos örvényeken hősiesen átvergődve folytatta útját a Witcham és Jackson utca kereszteződésénél álló közlekedési lámpa felé.

Ezen a napon azonban, az És esztendő egyik őszi délutánján vakon sötétlett a három-három egymás alatti lámpa mind a négy irányban, mint ahogy sötétek voltak a házak is. Már egy hete jóformán szünet nélkül esett az eső, két nappal ezelőtt pedig feltámadt a szél is.

IV A különös kisasszony különös udvarlói | Krúdy Gyula munkái | Kézikönyvtár

Derry legnagyobb részében megszűnt az áramszolgáltatás, és azóta sem állt vissza. Az újságpapírból hajtogatott csónak mellett vidáman szaladt egy sárga esőköpenyes, piros gumicsizmás kisfiú. Az eső ugyan még nem állt el, de végre lanyhulni kezdett. Úgy kopogott a fiú sárga kapucniján, mint egy fészer tetején -meghitt, már-már barátságos neszezéssel.

FORDÍTOTTA HAMVAI KORNÉL KISS ANNAMÁRIA KOPPENDORFER NOÉMI SZAPPANOS GÁBOR SZÁNTÓ JUDIT

A sárga esőköpenyes fiút George Denbroughnak hívták, és hatéves volt. William, a bátyja, akit Dadogós Billként ismert a derryi általános iskolában a legtöbb srác a tanítókkal egyetemben, bár azok szemtől szembe a világért sem használták volna ezt a csúfnevetotthon volt, éppen kilábalóban egy különösen pocsék influenzából. Ekkor, őszén, nyolc hónappal az igazi rémségek és huszonnyolc évvel a végső leszámolás előtt, Dadogós Bill a tizedik évében járt.

A csónakot, amely mellett most a kis George rohant, Bill fabrikálta az ágyban ülve, hátát egy halom párnának támasztva, miközben édesanyjuk a Für Elise-t játszotta a szalonban álló zongorán, az eső pedig fáradhatatlanul verte a hálószobaablakot. Háromnegyed úton a háztól a kereszteződés és a kihunyt közlekedési lámpa felé a Witcham utcát néhány szemeteskuka és négy narancssárga fűrészbak zárta féreghajtó egy gyermeknél a járműforgalom elöl.

Gyors növekedésű, szárazságtűrő faj. Fiatal erdősítéseknél az egyik legveszedelmesebb gyom, képes az egész újulatot elborítani, és ha nem védekeznek, megfojtani. Levelei általában 5 levélkéjűek, az egyes levélkék durván fogazottak vagy néha ép szélűek. Fehér virágai júniustól augusztusig sokvirágú, illatos bogernyőben nyílnak.

Rajtuk túl az esővíz kiáradt az ágakkal, kövekkel és ragacsos csomókba tapadt őszi levelekkel eltömött lefolyóból. Az esőzés harmadik napján a víz először csak kis lyukakat vájt a kövezetbe, aztán felbátorodott, s egyre nagyobb darabokat harapott ki belőle, a negyedik napon, déltájban pedig már jókora korogok hajókáztak át megannyi liliputi tutajként a Jackson és Witcham utca kereszteződésén.

Ekkorra a város jó néhány lakója már bárkákról faragott ideges élceket.

• Hasmenés mi
• A kézzelfogható Evelin.
• IV A különös kisasszony különös udvarlói Maszkerádi — ha valamikor a másvilágon igazat kell beszélni földi cselekedeteiről — azt vallja, hogy leginkább azoktól a nőktől félt, akik másnap is emlékeztek hazugságaira, s leginkább lakodalomban szerette tölteni a napjait.

A Jackson utcában a közműveknek még üggyel-bajjal sikerült fenntartani a forgalmat, de a Witcham utca a fűrészbakoktól egészen a városközpontig járhatatlan volt. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy a legrosszabbon már túl vannak.

Chloe Neill. Chicagoland 1 A lányok olykor harapnak

A Kenduskeag folyó a városon kívül, az úgynevezett Pusztán már tetőzött, de nem öntött ki, és a vizét Derryn átvezető betoncsatorna szélétől is elválasztotta néhány szúk centiméter. Egy kis csapat férfi — köztük Zack Denbrough, George és Bill apja — éppen most cipelte el a homokzsákokat, amelyeket előző nap oly rémült kapkodással halmoztak egymásra.

Előző nap még úgy tetszett: a víz óhatatlanul ki férgek jelei egy tinédzserben lépni medréből, és ki tudja, mekkora rombolást visz végbe.

A vész, Isten a tudója, nem volt ismeretlen: az -És áradás, ez a nem mindennapi katasztrófa több millió dollárba és majd' két tucat emberéletbe került.

Azóta persze eltelt egy kis idő, de még mindig épp elegen emlékeztek rá ahhoz, hogy a többieket is halálra rémítsék. Az árvíz egyik áldozatát innen huszonöt mérföldre kelet felé, Bucksportban találták meg; a szerencsétlen férfiúnak mindkét szemét, három ujját, továbbá a hímvesszejét és bal lába java részét felfalták a halak. Csonka kezében még mindig egy Ford kormányának roncsait szorongatta.

Most azonban a folyó már apadt, és ha majd a városon túl működésbe lép a bangori vízlépcső, többé semmitől sem kell már tartani; legalábbis ezzel biztatta polgártársait Zack Denbrough, aki a vízlépcsőnél dolgozott.

Kertészeti dendrológia | Digitális Tankönyvtár

Ami pedig a jövőt illeti, majd csak lesz valahogy. A lényeg, hogy ezt a mostani bajt átvészeljék, helyreálljon végre az áramszolgáltatás, és az egészre fátylat lehessen borítani. Derry lakossága-amint azt Bill Denbroughnak az elkövetkező időkben módja nyílt megtapasztalni — valósággal művészi tökélyre fejlesztette a csapások és tragédiák emlékének eltörlését. George, valamivel a fűrészbakokon túl, megállt a kátrányrétegbe vájt egyik mély hasadék szélénél. A hasadék szinte szabályos átlós vonalban metszette át a lejtős utcát, s a jobboldalt álló George-tól mintegy tizenkét méterrel lejjebb, a túloldalon ért véget.

A kisfiú hangosan felkacagott — furcsán szállt a boldog gyermeki csilingelés a délután szürke némaságában —, mert észrevette, hogy a szeszélyesen lefelé zúduló víz belesodorta a csónakot a kátrányréteg egyik repedésébe, amely önálló kis mederré, afféle méretarányosan kicsinyített zúgóvá változva követte a nagy, átlós hasadék irányát.

IV A különös kisasszony különös udvarlói

Ekképpen a csónak az utca egyik oldalától a másikig száguldott, oly sebesen, hogy George alig bírt vele lépést tartani. A víz sáros sugarakban fröccsent szét a csizmája alól, és a csizma csatjai vidám csörgéssel kísérték George Denbrough robogását különös halála felé. Ezekben a pillanatokban a kisfiú szívét egyetlen érzés kerítette hatalmába: őszinte, tiszta szeretet Bill bátyja iránt, amelybe némi részvét is vegyült, amiért Bill nem lehet itt, és nem veheti ki részét a mókából.

Persze, ha majd hazaér, igyekszik elmesélni neki, mi történt, de tudta, hogy előadása távolról sem lesz oly szemléletes, mint fordított esetben Billé lenne; akkor bezzeg George úgy érezhetné, mintha ő maga is végigélte volna az egészet! Bill szépen olvasott és ügyesen írt, de Georgenak hatévesen is volt annyi esze, hogy tudja: nem pusztán emiatt sorakozik csupa kitűnő érdemjegy a bátyja bizonyítványában, és nemcsak emiatt vannak úgy oda a tanítók a fogalmazásaiért.

Bill nemcsak ahhoz ért, hogy leírja a dolgokat; másképp is látja őket, mint a többiek. A csónak szinte végigsüvített az átlós csatornán.

Valójában csak egy kitépett lap volt a derryi Híradó apróhirdetési rovatából, George azonban most igazi őrnaszádnak látta valamelyik háborús filmből, amelyeket néha megnéztek Bill-lel a szombati matinéelőadásokon; legtöbbször John Wayne hadakozott bennük a japcsikkal.

Az újságpapír hajócska orra száguldás közben kétfelé lövellte a vizet, mígnem a Witcham utca túloldalán lévő csatornához ért.

A repedés fölött itt újabb kis patak zúdult át, miáltal jókora örvény keletkezett, és George már-már azt hitte, a víz átcsap a csónakon és elsüllyeszti. Az apró jószág vészesen meg is billent, de aztán, George ujjongó buzdításától kísérve, ismét egyensúlyba került, fordult egyet, és már siklott is tovább a kereszteződés felé; George loholt, hogy le ne maradjon.

• Erős helmintás gyógyszer
• Bor a es esztendőben is termett, búzából jóval kevesebb lett, mint máskor, a legkevesebb talán mégis a békességből vala, s ezt akár a saját portánkról is elmondhatjuk.
• Csak nevettem a megjátszós vámpírokon, aztán valamiféle kozmikus megtorlásként magam is az lettem.

Feje fölött hirtelen erőre kapott a dermesztő októberi szél, megzörgetve a fákat, amelyeket a vihar már szinte minden tarka levéltől megfosztott; hiába, ez a vihar az idei év legzordabb kaszásának bizonyult.

George már nyúlt a csónak után, de Bill visszahúzta. És hol van?

Hozd ide. Meg még egy kést meg egy tá-tányért is. És egy do-doboz gy-gy-gyufát. George engedelmesen loholt, hogy teljesítse a rendelést.

Hallotta, hogy a mamája zongorázik, megsárgult gyertyák a nemi szemölcsökből most már nem a Für Elise volt műsoron, hanem valami más, ami George-nak kevésbé tetszett, mert olyan szárazon és idegesítőn kattogott; és hallotta azt is, hogy az eső makacsul kopog a konyhaablakon. Csupa megnyugtató hang — de a pince gondolata már korántsem volt ilyen megnyugtató.

George nem szerette a pincét, már a lépcsőn lefelé menet is szorongott, mert úgy képzelte, valami leselkedik a sötétben.