Férgektől való félelemnek hívják őket, Felhasználó menü

Az emberek, amióta világ a világ, két nagy csoportba voltak oszthatóak, az egyik amelyik az életét féltette és tovább élt, a másik, amelyik kíváncsi volt és általában korábban meghalt, mint a félős társai.

A két csoport tökéletesen kiegészíti egymást, hiszen az előbbi gondoskodik a faj fennmaradásáról és túléléséről, az utóbbi pedig a fejlődéséről.

Az állatok nagyon hosszú ideig ellenségei voltak az embernek, az, hogy távol tartsa tőlük magát, az élete záloga volt. Nem csak a nagy ragadozókról van itt szó, hanem a kis rovarokról, skorpiókról, kígyókról, békákról stb.

És valóban, ha belegondolunk, pár évmillióval később ugyan, de pl.

Az, ha valakiben ilyen időtávból ősi ösztönök ilyen erővel törnek föl, mint a zoofóbia rettegése, valószínűleg alapvető egzisztenciális bizonytalanságokra utalhat, hiszen az otthon biztonsága és a testi épség őrzése a Maslow-piramis legalján helyezkedik el. Ellentmondásos ugyanakkor, hogy a zoofóbia tüneteitől szenvedők az otthonukat a mai világban potenciálisan fenyegető veszélyekkel gyakran bátran és kérdés nélkül szembeszállnak.